Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel indult sorozat 2012. októberében a Green Press Blogon. Egy kétgyermekes házaspár építkezésbe kezdett Szombathelyen, és a korábban újságíróként dolgozó anyuka, Haitzmann Ágnes arra vállalkozott, hogy energiatakarékos házuk tervezésének, kivitelezésének történetét építési naplóban örökíti meg. Bejegyzéseit rengetegen követték nyomon hétről hétre. Ágiék a kivitelezés 40. hetében maguk mögött hagyták társasházi lakásukat és beköltöztek új otthonukba. Interjút kértünk tőle.
Mesterházy Mónika: – Nagyjából egy éve kerestél meg a hírrel: építkezés előtt álltok, s szeretnéd az építkezést naplószerűen megörökíteni. Örültem, hogy a Green Press Blogon indítod el a sorozatot, s persze annak is, hogy az otthonotokat passzívház minőségben akarjátok megépíteni. Néhány hete költöztetek be az új házba. Mennyire tűnik rövidnek, vagy éppen hosszúnak az építkezés 40 hete?
Az építtetők: Hollósi Szabolcs és felesége, Haitzmann Ágnes
Haitzmann Ágnes: – Sűrű időszak volt, munkával és élményekkel teli, ezért nem tűnik hosszúnak. Az építkezés első felében a „megfigyelő” énem volt előtérben. Ekkor készült az alap, a téglafalazat, a tetőszerkezet – ebbe nem sok beleszólni valója van egy építtetőnek, főleg, ha még sosem látott építkezést közelről. A tervezés fázisa után a kivitelező tette a dolgát aszerint, amiben megállapodtunk, én pedig kérdezgettem, figyeltem, fotóztam, dokumentáltam, és mindennek utánanéztem, ami érdekelt. Később a belső munkáknál, a víz- és villanyszerelésnél, fűtéscsövek fektetésénél, szigeteléseknél még mindig kevéssé volt rám szükség, bár itt már konkrétabb a feladat, tudni kell, nagyjából minek hol lesz a helye, ezért már közreműködnöm kellett, ám a legintenzívebb időszak az utolsó két-három hónap volt. A konyhatervezés, a szaniter- és burkolatrendelés, a villamos szerelvények beszerzése, a festés, a kültéri munkák előkészítése már az a szakasz, ahol napi teendői vannak az építtetőnek is, ha akarja, ha nem. Én persze örültem ennek, bár néha a nap 24 órája is kevés volt az ügyintézésre… Gyorsan elszaladt ez a tíz hónap, és még nincs is vége az építkezésnek!
– Honnét az ötlet, hogy naplóban örökítsd meg az építkezés történetét?
– Amikor álmodozni kezdtünk egy családi házról, és az energiatakarékos építkezés mellett döntöttünk, sok mindenről tájékozódnom kellett, rengeteg szakmai anyagot elolvastam. Belebotlottam laikusok beszámolóiba, írott és filmes formájúba is, és ahogy közeledett az első valódi kapavágás ideje a telken, egyre inkább úgy éreztem, hogy nekem való lenne egy ilyen blog. Elmélyült az érdeklődésem, beleástam magam a témába, és egyúttal kérdéseim is százszámra születtek. Kedvem lett egyfajta internetes építési naplót írni, magunknak, barátoknak és ismerősöknek, de leginkább másoknak. Nagyon remélem, hogy tényleg sokan találtak benne hasznos információt.
– A hagyományos épületekhez képest 80-90 százalékkal kevesebb energiát fogyasztó, minimális fűtésigényű passzívházat szerettétek volna építeni, végül az úgynevezett alacsonyenergiás épület mellett döntöttetek. Mennyiben és miben marad el ez a passzívház szinttől?
– Eleinte passzívház építésében gondolkodtunk valóban, de csak addig, amíg nem tájékozódtunk alaposan. Amint kiderült, hogy Magyarországon mi mennyibe kerül, a ráfordított pénz mikor térül meg, egyáltalán mi éri meg egy ekkora, nem túlságosan nagy alapterületű házban, faragtunk az igényeinken, és az ésszerűség lett a fő irányelvünk. Lebeszéltük magunkat az olyan beruházásokról például, amelyek egy egyszeri extra költség mellett csak elenyésző hasznot hoznak később, ilyen lett volna a külső szigetelés vastagságának további növelése, vagy a hőszivattyú beiktatása. Ami egy nagyobb, eleve magas rezsijű ingatlanban kifizetődő, az egy kis házban nem biztos. Szakértőkkel kiszámoltattuk, hogy az amúgy is alacsony fűtésszámlával kecsegtető házban nem feltétlenül kifizetődő olyan több milliós beruházást elvégezni, amivel évi néhány tízezer forintot spórolunk majd meg. Ez luxus lenne. Mindemellett maradtak olyan nyitott kérdések, amelyekről nem tettünk le, csak későbbre halasztottuk. Ilyen a napelem. Megterveztetjük a rendszert, és egyszer majd kiépíttetjük. Hogy az ingatlanunk mennyiben marad el a passzívház minőségtől, azt a PHPP számításunk mutatja: az előírt 15 kWh helyett 32 kWh négyzetméterenkénti éves fűtésigényt jósol a szakember a házban. Ezzel is elégedettek leszünk, ugyanis egy átlagos, korszerűen, előírásszerűen megépített házban ez a szám tudtommal 100-150 kWh körül van.
– Honnét informálódtatok a passzívházakról? Mennyire volt egyszerű vagy nehéz megtalálni hozzá a megfelelő szakembereket?
Az építész, Horváth Tamás
– Nyilván leginkább az interneten lehet informálódni, én is így tettem, többek közt a Green Press Blogot olvastam, már régóta. Kiderült viszont számomra az is, hogy sok-sok olyan weboldal foglalkozik a passzívházakkal, amely valószínűleg csak olvasót akar szerezni a mostanság népszerű témával, de nagy tapasztalat vagy mély tudás nincs mögötte. Kevés az igényes és tartalmas szakmai oldal, de akad. Nyomtatásban is megjelent már jó néhány könyv, volt, amit meg is vettem. Ami a szakembereket illeti, nem könnyű olyat találni, aki referenciát tud felmutatni ilyen területen.Olyat talán inkább, aki nyitott az újra, szívesen tanul, mi is sok ilyennel találkoztunk, de ehhez persze kellett egy olyan építész, Horváth Tamás, aki maga is passzívháztervező, és aki igyekezett összeverbuválni egy ilyen társaságot a kivitelezés során. Nagyrészt sikerült is neki.
– Melyik volt a legnehezebb időszak a kivitelezésben, s miért volt az?
– Most úgy érzem, hogy az utóbbi hetek voltak a legnehezebbek, a költözés előtti időszak. Könnyen lehet, hogy egy év múlva mást mondok, még nagyon friss a dolog, de valóban úgy tűnik, hogy a belsőépítészeti munkák, a „látszó dolgok” beszerzése okozta a legtöbb fejtörést. Hozzájön mindehhez, hogy a befejezés előtt igencsak türelmetlenné váltunk, nem véletlenül. Egy fontos munkafázis, a homlokzati szigetelés sokat csúszik.
– Melyik munkafázist találtad a legkényesebbnek, -időigényesebbnek? Volt-e olyan munkafázis, ami kellemes csalódást okozott?
– A vártnál sokkal több időnk ment el a légtechnikai rendszer megterveztetésére. Kényes kérdés azért, mert kevés cégnek van tapasztalata ebben, nehéz működő, sőt jól működő házat találni, ahol ilyet használnak a lakók. Nem úgy vagyunk vele, mint mondjuk a gázkazánnal, hogy megkérdezzük a szomszédot, neki milyen van, elégedett-e vele, és ki szerelte be, megadná-e a telefonszámát. Miután elkészültek az első légtechnikai tervek a házunkhoz, még mindig nem voltunk a célegyenesben, sok vívódás után más, tapasztaltabb szakértőkkel is átdolgoztattuk a tervet. Több hetünk ment el rá, úgy, hogy akár már szerelni lehetett volna, ha lettek volna végleges tervek, itt tehát időt veszítettünk, de talán megérte, és bízom benne, hogy már az első szezonban jó tapasztalataink lesznek. Ellenkező élményem volt a falazásnál: néhány nap elég volt, hogy az addig csupasz aljzatbetonon álljanak a teherhordó téglafalak. Ezen nagyon meglepődtem, látványos szakasz volt, korábban teljesen más elképzelésem volt a falazás menetéről, mikéntjéről. Arra számítottam, hogy a munkások komótosan adogatják majd egymásnak a téglákat, pakolgatnak, habarcsot kennek, és a sorok hétről hétre lassacskán emelkednek. Ha jól emlékszem, három nap kellett mindehhez, ami persze annak is köszönhető, hogy a kőművesek ragasztották a téglát, és ez így jóval gyorsabb.
Az építkezés 15. hetében így festett a ház
A fotóra kattintva láthatók a kivitelezési folyamatot megörökítő képek
– Egy építkezés nemcsak fizikailag, pszichésen megterhelő, anyagilag is. Mennyire lehetett előre pontosan kalkulálni a költségekkel? Sikerült-e tartani magatokat a pénzügyi tervhez?
– Nagyságrendileg tartottuk a tervet. Az egyes tételek persze nem mindig úgy alakultak, ahogy előre gondoltuk. Volt, amihez a vártnál jóval olcsóbban jutottunk hozzá, ám közben felmerültek olyan költségek is, amelyekkel előre nem számoltunk, így nagyjából kiegyenlítődött a költségvetésünk.
– Az időbeli ütemezést tartani tudtátok: beköltöztetek a 40. héten, igaz, a befejező munkák még hátravannak. Könnyű volt a kivitelezőkkel az időrendet tartani? Milyen kényszerű csúszások kellett számolnotok?
– Beköltöztünk, ez igaz, a külső munkálatokkal azonban elcsúsztunk. Összességében azt mondhatom, hogy a kivitelezők többsége tartotta a határidőket, egy-kettőtől eltekintve. Közbeszólt az időjárás is, tél végén jó néhány hetet elvesztegettünk amiatt, hogy a kemény fagyok miatt nem tudtak felvonulni a munkások. Az anyagok, a csövek törtek a hidegben, az emberek sem bírták naphosszat a fagypont alatti hőmérsékletet.
– Milyen munkák vannak még hátra?
– Sajnos az egyik munka, amellyel elcsúsztak a kivitelezők, épp a már régen esedékes homlokzati szigetelés, a vakolás, díszkőrakás és színezés. Ebből következően a zsaluziákat sem szerelték fel az ablakokra, valamint – ami szintén a szigeteléssel függ össze – elmaradt egyelőre a terasz és a bejárati lépcső kiépítése. Hiányzik még egy kerti tároló helyiség megépítése is, amely egy fa szerkezetű házikó lesz az épület keleti oldalán.
– A tapasztalatok birtokában mit javasolnál az építkezés előtt állóknak: mire figyeljenek nagyon? Milyen apróságokon könnyű elcsúszni?
– A legfontosabb tapasztalatom az, hogy az egyes szakterületek képviselőinek kommunikálniuk kell egymással, és ebben nagy felelőssége van az építtetőnek. Jellemző, hogy a részfeladatokat ellátó kivitelező csapatok egymásra mutogatnak, a másik társaságot hibáztatják, ugyanakkor nem egyeztetnek. Össze kell őket hozni, rá kell őket kényszeríteni, hogy átadják egymásnak az információt. Hasonlóan fontos az is, hogy a megrendelő, vagy a képviselője, aki a munkákat összefogja, nézzen utána a referenciáknak.
– Milyennek látod, immár beköltözve a házat? Melyik a kedvenc lakrészed?
– Szeretem a házat, és a családom is így érez. Féltem tőle, hogy a kislányaim nem érzik majd otthonosnak, főleg, hogy még be sincs fejezve, de szerencsére imádják első perctől fogva. Legelső itt töltött napunkon annyira otthon éreztem magam, mintha régóta itt élnék, a lábaimban volt szinte az alaprajz, ahogy jártam-keltem. Természetes volt minden mozdulat. Jó a kisugárzása is a háznak, többen érezték így, akik meglátogattak bennünket. A kedvencünk persze az étkező és a konyha, bár csak az utóbbi van teljesen bebútorozva. Itt töltjük a nap nagy részét, itt ténykedünk, játszunk, beszélgetünk, ez a központi része a háznak. Épp erre vágytunk!
– A kislányok mennyire voltak tudatában annak, hogy új házban fogtok lakni, mikor tudatosult ez bennük? Hogy érzik magukat az új birodalmukban?
– Hédi 6, Zsóka majdnem 3 éves, és nagyon is tudták, hogy új házba költözünk, régóta napi téma volt a családban. Sokáig tiltakoztak ellene, főként a nagyobbik lányomra jellemző, hogy erősen ragaszkodik a megszokott dolgokhoz. Az első néhány itt töltött nap azonban meggyőzte: jobb lesz itt nekik. Pedig még hol van a kert, a lényeg! Tündériek, ahogy belakták a teljesen kietlen telket, az egy szem kavicskupacot, amivel valamit kezdeni lehet. Máris szeretik!
– A ház belsőépítészeti kialakításában, berendezésében nyilvánvalóan jelentős szereped van. Milyen elképzelések mentén alakítjátok ki a helyiségeket? Melyik helyiséget volt a legnehezebb kialakítani, és miért?
– Amióta csak elkezdtünk építkezni, formálódott a fejemben, milyen házat szeretnék a családnak. Elsősorban világosat, otthonosat, természeteset, praktikusat szerettem volna, olyat, ami nem akar múzeumra hasonlítani. Még az alaprajz sem volt meg, amikor már tudtam, hogy a sötét fa ablakos épület kívül fehér lesz. A belső nyílászárók szintén fehérek, sok van belőlük, kell, hogy világos maradjon a ház. A csempe nagy része, és sok-sok bútor ugyancsak fehér, de akad más is. Vegyes, mozgalmas lesz az összkép, azt hiszem. Ami a stílust illeti, kerülni szerettem volna a túl modern, rideg dolgokat. Ami illik egy nagyvárosi lakásba, nem biztos, hogy passzol egy vidéki kertvárosi házhoz, ezt is szem előtt tartottam. A fő elv azonban az volt: hol éreznénk jól magunkat, ilyen egyszerű. Sok a klasszikus elem, a színek tompák, fakó árnyalatúak, nem kedvelem a harsány, élénk tónusokat. A bútorok összképe még alakul, jó részüket egyelőre be sem szereztük, és van olyan is, ami régi darab, de felújíttatjuk, nos, erre is várnunk kell még.
– Volt már idő ünneplésre? Mit főztél először az új konyhában?
– Nagy lakásavató bulit nem tartottunk, ha erre gondolsz. Amíg nincs teljesen kész a ház környezete, komolyabb vendégjárást sem tudunk tervezni, de a magunk módján már megünnepeltük az új otthonunkat, koccintás, gyerekpezsgőzés is megvolt! Az első valamirevaló esemény a házban Hédi hatodik szülinapja lesz a hétvégén! Hogy mit főztem először? Spagettit a lányoknak, az első egy-két héten ugyanis a kamra tartalma sem került elő a dobozokból – vártam a polcokra, ezért nem pakoltunk ki –, maradtak tehát a gyorsan, egyszerűen előállítható fogások.
– Azt mondtad nemrég: nagyon fontos számodra a Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! sorozat. Nem lehetett egyszerű a legnagyobb felfordulásban a heti posztokra – írásra, fotókészítésre – koncentrálni…
– Azzal, hogy hétről hétre leírtam az eseményeket, és összefoglaltam a gondolataimat az építkezéssel kapcsolatban, segített felfogni, tudatosítani, hogy tényleg nem álmodom! Beépült a hétköznapjainkba az egész eseménysor, az írás rákényszerített arra, hogy folyamatosan jelen legyek, utánanézzek dolgoknak és figyeljek. Úgy érzem, így lett igazán a miénk a ház. Minden tégladarabot ismerek, minden vezetékről tudom, hol fut, minden nehézség, ami adódott, erősített a munkában bennünket. Biztos vagyok benne, hogy ezért is szeretjük jobban a házat, mintha készen vettünk volna.
– Milyen visszajelzéseket kaptál a sorozat kapcsán?
– Sokan megkerestek az olvasók közül, olyanok, akik házépítés előtt álltak, érdeklődtek az energiatakarékos építési módok iránt, érezték, hogy ezen az úton akarnak majd haladni, de keveset tudtak róla. Akárcsak én, az interneten nézelődtek, ám szükségük volt valakinek a megerősítéseire vagy cáfolataira, akinek már tapasztalata is van. Ez voltam én, alig néhány hétnyi építkezéssel a hátam mögött, mosolyogtam is ezen eleinte, de beláttam, hogy bizony én is tudok tanácsokkal szolgálni, mert épp oly tudatlan és laikus voltam, amikor belekezdtem, mint ők. És ez ettől hiteles. A munka nagy része már a hátunk mögött van, és tényleg sok tapasztalatot szereztem, amelyek közül a legfontosabb talán egy megerősítés: bebizonyosodott, hogy a komoly, puszta szakmai elvek és érvek mit sem érnek az álmok és megérzések nélkül, sokszor úgy is, ha ellentmondanak egymásnak. Össze kell őket gyúrni! A mi példánk mutatja, hogy működik!
Ajánló
Vélemény, hozzászólás?