A meglévő épületállomány zöme már a mai energetikai követelményeknek sem felel meg, és ez még inkább így lesz a 2020 után. Mi tehát a teendő, mit kezdjünk az „önhibájukon kívül” alkalmatlanná váló ingatlanokkal? Fontos leszögezni, hogy 2020 után jelenleg csak az új épületek építésénél kell betartani a „közel nulla energiás” előírásokat, a meglevő épületekre nem vonatkoznak az előírások, csak ha jelentős felújításon esnek át.
Szerző: Dr. Szekér László
Az EU hosszútávú céljai szerint 2050-re kellene elérni, hogy a teljes épületállomány fenntartható legyen, vagyis a teljes épületállomány a jelenleginél kb. 80%-kal kevesebbet fogyasszon (és ennek arányában kevesebb legyen az emisszió is). Ez azt jelenti, hogy 2020 után, ha jelentős felújításon esik át ez épület, akkor meg kell közelíteni a 25-40 kWh/m2,év fűtési energiaigény értéket. Ez reálisan elérhető cél, mint azt az alábbiakban ismertetett példák már ma is igazolják. Tekintve, hogy egy épület hivatalos életciklusa 50 év, az előttünk álló 30 évben elméletileg a legtöbb épületre sor kerülhet. Természetesen vannak mai napig működő (többször felújított, átépített) százéves házak is, ezekben az esetekben egyedi mérlegelésre van szükség, mivel nagy valószínűség szerint megközelítik a műemléki, vagy műemlék jellegű kategóriát, így speciális szakértelmet és gondosságot igényelnek, de még ezeknél is jelentős eredményeket lehet elérni, például az alternatív energiaforrásokat, smart és innovatív megoldásokat, akár műemlékekben is lehet hasznosítani.
Feltétlenül szükséges gazdasági elemzés, mielőtt egy meglevő épület felújításába fogunk, a hely, a piaci helyzet, az építtetők/használók kora és az épület állapota mind befolyásolhatja a döntést, érdemes-e alapos felújításba fogni. Nyolcvan éves életkor felett már nem nagyon érdekli az embereket a felújítás hosszútávú megtérülése, többre értékelik a nyugalmat. Bizonyos helyeken pedig nincs értelme invesztálni az ingatlanba, mert se így, se úgy nem piacképes, és racionális döntés lehet a bontás.
Előbb-utóbb elérkezik az általános felújítás ideje, és ekkor célszerű összekötni ezt az energetikai korszerűsítéssel. Ha már felújítunk, érdemes megvárni azt a pillanatot, amikor a gépészet és a nyílászárók cseréje is aktuálissá válik. Az épületgépészeti rendszerek élettartama általában 15-20 évre tehető, a nyílászárók 35 vagy több évet is működhetnek, de előbb-utóbb elérkezik az a pillanat, amikor érdemes nagy-felújításban gondolkodni. Alapvetően a „mély-felújítás” (deep retrofitting) a megoldás, vagyis törekedni kell a passzívház-szintet megközelítő felújításra, nyilván kompromisszumokkal. Az alap-fal csatlakozást például meglehetősen körülményes utólag hőszigetelni, bár nem lehetetlen, de meglehetősen költséges. A passzívház követelményrendszer is megengedőbb a felújítások esetében, a Közép-Európában szokásos 15 kWh/m2,év határérték helyett 25 kWh/m2,év határértéket ír elő. A meglevő épületek mindegyike rendelkezik valamilyen fűtési rendszerrel, ami kötöttséget jelent. A korszerűsítés után jelentősen lecsökkenhet a fűtési célú energiaigény, a korábbihoz képest akár 80-90%-os csökkenés is elérhető. A régi épületek fűtési fogyasztása 200-300, vagy extrém esetben akár 400-500 kWh/m2,év is lehet. A felújítás során külső és/vagy belső hőszigeteléssel, hővisszanyerős szellőzés kiépítésével, nyílászáró-cserével, és ahol lehet, hőhídmentesítéssel kell számolni, és a légtömörséget is meg kell oldani. Természetesen adódik a megújuló források alkalmazásának lehetősége is.
A régi, olajkorszak előtti épületek egyébként (kb. az első világháborúig, az 1910-es évekig épült városi épületek) viszonylag jól voltak megépítve, és bár nem rendelkeztek mai értelemben vett hőszigeteléssel, a vastag falak, a kapcsolt gerébtokos ablakok és a városi sűrűség miatt kedvező A/V arány miatt már az építés idején is viszonylag fenntarthatónak tekinthetők. Ezeket a – gyakran műemlék jellegű – épületeket nagy körültekintéssel, az utcafronton az eredeti architektúra megtartása és felújítása mellett, akár belülről hőszigetelve, a külső ablakszárny megtartása és felújítása mellett a belső oldali ablaktábla korszerű háromrétegű üvegezésűre való cserélésével, a fűtési rendszer korszerűsítésével és hővisszanyerős rendszer kiépítésével lehet a mai (és holnapi) követelményszintre lehet hozni.
Az állami kezelésben levő középületekre vonatkozóan életbe lépett az az EU szabályozás, miszerint évente 3% kötelezően felújítandó energetikailag, vagyis az állami ingatlanállomány elméletileg 30 év alatt fenntartható pályára kerülhet, ha betartják ezt az előírást. A kereskedelmi ingatlanok életciklusa még kevesebb, mint a lakó-, vagy középületeké, és a versenyszféra amúgy is nyitott a zöld megoldásokra, mivel azok hasznot hajtanak neki. Figyelmünket tehát fordítsuk a lakóingatlanokra.
Jelenleg az átlagos fűtési energiafogyasztás kb. 225 kWh/m2/év, ami megfelel 22,5 liter fűtőolajnak (vagy magyar viszonyok között jobban értelmezhető 22,5 m3 földgáznak), ami mai árakon (2020) megfelel kb. 2650 Ft-nak, és 70 kg CO2 kibocsátásnak (m2/év). Ezt nevezhetjük 22,5 “literes” háznak is. A kb. 3,5 millió rossz vagy nagyon rossz minőségű lakás elméletileg a fűtési energia 75%-át fogyasztja el (azért elméletileg, mert sok házat valószínűleg egyszerűen nem fűtenek rendesen), ezek költségei legalább 2/3-a megtakarítható lenne, Ha a 22,5 literes fogyasztásról a viszonylag könnyen elérhető 5 “literes” fogyasztásúra tudnánk mérsékelni a lakásállomány hatékonyságát, ami kb. 250 millió m2 lakást érint, ez 17,5 “liter” fűtőolaj vagy 17,5 m3 földgáz megtakarítást jelentene négyzetméterenként és évente, vagyis összesen kb. 4,375 milliárd m3 gáz lenne megtakarítható – ez kb. 512 milliárd Ft fűtésköltség megtakarítást eredményezne az országnak (ez kb. 52.000 Ft/fő/év) nem beszélve arról, hogy évente kb. 12 millió tonna CO2 kibocsátás elmaradásával sokat tehetnénk a környezetünk megóvásáért is.
A karbonsemleges célok eléréséhez nélkülözhetetlen lesz ezen a fronton áttörést elérni. A megcélzott érték eléréséhez következetesen alkalmazni kell a passzívház-technológiát.
A mintegy 4,3 millió lakásból a legnagyobb hányadot a vidéki, egylakásos családi házak jelentik. Itt feltétlenül vizsgálni kell a gazdaságosságot, azonban több hazai példa is azt mutatja, hogy a meglevő alapokat, falakat és födémet megtartva, passzívház szintű felújításokat lehet végezni, versenyképes áron. Mivel ezeket a gyakran 50-60 éves ingatlanokat szinte telekárban meg lehet venni, gazdaságos megoldás lehet a tartószerkezet megtartása, a tetőszerkezet, szakipar és épületgépészet teljes megújítása mellett. Benécs József számításai és mérései szerint például egy „sátortetős kádár-kocka” fajlagos fűtési energiaigénye az 500 kWh/m2,év érték körül van reálisan – gyakorlatilag kifűthetetlenek ezek a házak. Passzívház-technológiát alkalmazva 37 kWh/m2,év értékre sikerült csökkenteni a fűtési hőigényt egy konkrét példában, ami a korábbi 485 kWh/m2,év értékhez képest 93%-os csökkenés! Ezt a kiváló eredményt 30 cm vastag grafitos EPS hőszigeteléssel (falon), 3 rétegű hőszigetelésű műanyag ablakkal (Uw= 0,8 W/m2K), és 80% hatékonyságú hővisszanyerős szellőző berendezéssel sikerült elérni.
A panelépületek mély felújítása lehetséges, ezt a 2005-ös dunaújvárosi Solanova projekt igazolta: 86%-os energia megtakarítás, számos kedvező egyéb hatás mellett. Számos kutatás igazolta, hogy az ennél alacsonyabb szintet megcélzó felújítások nem érik el a kívánt eredményeket, viszont hosszú távon „belakatolják” az épületállományt. A nagy tömegben végzett mély felújítás egyébként számos gazdasági hasznot hajtana, például növelné a foglalkoztatottságot, és hosszú távra munkát biztosítana a hazai építőiparnak.
Dr. Ürge-Vorsatz Diana Nobel-díjas klímakutató már egy 2010-ben készült tanulmányban kimutatta, hogy a mély felújítási norma elfogadása, amely kb. a passzívház szintjére redukálná a fogyasztást (a fűtési energiafogyasztás 85%-ával csökkenti az energiahasználatot), jelentősen több foglalkoztatási haszonnal, energia-megtakarítással és CO2-kibocsátás csökkenéssel jár, mint a szokásos jelenlegi gyakorlat, melyet szuboptimális felújításnak hívhatunk
A SOLANOVA-projekt Dunaújvárosban valósult meg, az Európai Unió 5-ös keretprogramja részeként. A projekt jelentősége és ismertsége európai szintű, ezt bizonyítja, hogy több egyéb díj mellett 2006-ban megkapta a Solar Preis nevezetű igen rangos nemzetközi díjat. A projektnek azért van nagy jelentősége nemzetközi szinten is, mert panelépülettel nemcsak mi rendelkezünk, hanem sok egyéb ország is. A SOLANOVA-projektben együtt dolgoztak a magyar tervezők többek között a német Passzívház Intézettel, és a kasseli egyetemmel is. A demonstrációs épület egy hetvenes évek végén épített 9 szintes, 42 lakásos, egyszerű tömegű, lapostetős panelház. Az eredeti épület mért fűtési energiafelhasználása a hőfokhidas korrekció után 220 kWh/m2,év volt. Az eredeti célkitűzés az volt, hogy ezt legalább 45 kWh/m2,év alá csökkentsék, ezzel kidolgozva a panelépületek fenntartható felújítási koncepcióját, megkeresve az optimális gépészeti és építészeti beavatkozás lehetőségeit. A mintaépület megvalósítását monitoring, szociális kutatás és ökológiai elemzés egészítette ki.
A mérések során bebizonyosodott, hogy a panelépületek fő veszteségforrását a hőhidak jelentik, ezért a számításoknál ezt másféleképpen kellene közelíteni. A panelházak viszonylag jól hőszigetelt házak lehetnének, legalábbis közel sem lennének olyan rosszak, mint amit az energiaszámlák igazolnak. Kutatások kimutatták, hogy az épületben – és ez panelsajátosság – a fő probléma a hőhidasság miatti túlzott energiafogyasztás mellett a nyári komfort hiánya.
A felújítási stratégia a következő volt: határoló szerkezetek hőszigetelése (külső falon 16 cm U=0,22 W/m2K, lapostetőn 21-29 cm U=0,12 W/m2K, pincefödémen 10 cm hőszigetelés); fűtéskorszerűsítés (szabályozható); hővisszanyerős szellőzés telepítése; nyílászáró csere (üvegezés közötti árnyékolóval a déli homlokzaton – a külső árnyékoló a szél és a hőhidak miatt nem volt optimális) U= 0,9-1,4 W/m2K; fokozott légtömörség, melyet Blower-door teszttel is ellenőriztek; napkollektor (előtetőként); víztakarékos szerelvények beépítése, melyek a napkollektorokkal együttesen 50 százalékkal csökkentették a melegvíz-hőigényt, továbbá extenzív zöldtető. A napkollektormező a földszinti előtetőn került elhelyezésre. Ez azért is jó, mert előtetőt mindenképpen kellett volna építeni a földszinti üzletek árnyékolása céljából. A külső oldali homlokzati hőszigetelés azért 16 cm, és nem pedig 20, vagy 30, mert a szendvicspanelban eleve van 7 cm szigetelés. Ez elméletben 0,44 W/m2K értéket jelentene, azonban a hőhidasság miatt a valóságban csak 1,8-2,0 W/m2K. Ezért elsősorban a hőhidakat kellett megszüntetni, ami 16 cm-es szigeteléssel jól megvalósítható. Lakásonkénti kiegyenlített szellőzőrendszer lett beépítve hővisszanyerőkkel, 90 százalékos laboratóriumi hatásfokkal, továbbá 72 négyzetméteres napkollektoros rendszer segíti a használati melegvíz termelést. A légtömörség mért értékei n50 7-12 h-1 között alakultak a felújítás előtt, ezt n50<2,0 h-1 érték alá sikerült vinni (passzívházaknál a követelmény n50<0,6 h-1)).
Az eredmények példaértékűek: A megvalósított megoldásokkal 86 százalékos átlagos megtakarítást sikerült elérni (ennek pontos értéke szezononként változó). Első évben 39 kWh/m2/év átlagos értéket mértek, a második évben 19-et, a különbség oka az enyhe tél volt. Az üzletekben 71 kWh/m2,év értéket mértek az első évben, a lakásokban 35-öt. Azért ilyen magas az üzletekben, mert ott nincsen hővisszanyerő, ez is jelzi a hővisszanyerés jelentőségét. A megújulók aránya 26 százalék. A belső felületi hőmérséklet egy kritikus csatlakozásban (20 °C a belső hőmérséklet esetén) 14,4 °C volt méretezési állapotban, ami már a penészképződés kockázatával jár, ha magas a páratartalom. A felújítást követően 19,1 °C a legkritikusabb pontban is a hőmérséklet, tehát penésztől egyáltalán nem kell félni. Új, szabályozható radiátoros fűtési rendszer lett kiépítve, a szellőzőrendszerbe nem került légfűtés. A hővisszanyerős szellőzőrendszer befújása a szobákba, elszívása a wc-ből, konyhából, fürdőből történik. Az északi konyhaablakokat kicsit csökkentették, mellettük tudták kialakítani a levegő ki- és bevezetést. A hővisszanyerő szellőzőegység elhelyezését az előszoba mennyezet alatt takarva helyezték el.
Képek forrása: The SOLANOVA EU 5 FV project, szerző fotói
Vélemény, hozzászólás?